labamba blogja

Életben vagyok, csak picit el vagyok veszve... Szóval, megjöttünk, félóra késéssel (gond volt a géppel induláskor), kétszer is sikerült földet érnünk (a pilóta úgy odab@szta a gépet a földhöz hogy az pattant egyet), aztán megérkeztünk a szállásra. Hát...

A szállással nincs gáz, szerintem. Tipikus londoni kisvárosi feeling, ugyanazok a kis, egyemeletes házak végig, kis udvarral az utca felől. Nyolcan vagyunk itt, jófejek a többiek, rendesek, segítenek, jó ez. Csak a környék, az a necces. Polkorrektül multi-kultinak mondanám, kis túlzással gettónak, a legkorrektebb talán a bevándorlónegyed kifejezés. Olyan detroitos a hangulata, ha értitek mire gondolok. Adja a ganxsta-érzést, na. Egyébként ez még nem Tottenham, az arrébb van.

Maga a város meg valahogy nem azt hozta amit vártam. Biztos van bennetek is egy kép Londonról: öreg, hangulatos, királyi, stb, szóvalbmegvan az az igazi londoni feelingje. Nekem valahogy nem jött át. Kicsit olyan, mintha terveztek volna egy nagy, büdös (gyorskajaszagú), koszos, szürke, zsúfolt várost, csak aztán rájöttek volna hogy ez kurvára nem fogja vonzani a turistákat, úgyhogy felhúztak volna egy Buckingham palotát meg egy Towert valamelyik bevásárlóközpont helyére. Mész az utcán, amiben abszolút semmi különleges hangulat nincs, aztán ez egyik sarkon befordulva egyszer csak ott egy Wastminster-apátság. Nem lehúzásképpen, nekem ez jött át. Ami tényleg szép, az a London Bridge, a Tower, meg a személyes kedvencem (meg itt mindenki kedvence), a Hyde Park. Na, az nem semmi. Kb. akkora mint Szeged, teli van emberekkel, kacsákkal, hattyúkkal, kézből evő mókusokkal. Nagyon édes pofák.

Amúgy a belváros nyüzsgő, teli üzletekkel, kávézókkal. A Soho állati, mindenhol bárok, night clubok, kurvák, mozik, színházak, egyszer bevetem magam majd oda, az tuti. Van itt is Chinatown, legalább ők nem itt laknak felénk.

Az idő szar már két napja. Amikor megjöttünk, vagy négy napig kánikula volt, szó szerint. Bár az is furán, tényleg pillanatról pillanatra változik a dolog. Szar lehet azért így huzamosabban élni, én már unom.

Kurv@sokat utazunk, egy óra amíg a belvároshoz beérünk. Kezdek már hozzánőni a double-deckerekhez. A csapok a leggázabbak, nem is írok semmit róluk. Majd később, azt még dolgoznom kell magamban. Aki volt már itt az tudja miről beszélek.

Munkánk már van, takarítóvállalatnál vagyunk. Nem gány, nem rossz, elleszek én itt egy-két hétig. Aztán irány a Soho.

Képet, majd később, ha megtalulom kezelni a blog.hu-t...

Itt vagyunk, megérkeztünk, jól vagyunk. A környéket most inkább nem részletezném (Tottenham...), majd talán később. Most kb 1000 dolgom van, ha este lesz időm írok majd többet is. Addig is bezúzok mindjárt a City-be, lássak Londonból valami szépet is...

E! bizony, ugyanis szombaton Angliába utazom! Hogy miért? Hát... kalandért, pénzért, dolgozni, önállósodni, nyelvet tanulni, világlátásért. De leginkább a kaland miatt. Életem első külföldi útja, Londonba, a világ egy legnagyobb és legnyüzsgőbb városába, Sherlock Holmes és Hasfelmetsző Jack otthonába... Élvezni fogom, az egyszer biztos.

És hogy honnan az ötlet? Először usába akartam menni (nyilván), vízimentőnek. New York, Washington, medencepart, pálmafák, szivarok, koktélok, bulik, pool party-k, éreztem én hogy ott a helyem. Aztán koppantam amikor megtudtam mennyi is csak az indulási költség. Le se merem írni mennyi, szerintem a blog automatikusan cenzúrázni...  Úgyhogy ha  mindenképp  külföldre akartam menni, valami más után kellett néznem. London meg adta magát. Angolul beszélnek, munkát pillanatok alatt lehet találni, közel is van (hamarabb oda lehet érni mint Szegedről Miskolcra). Hát akkor Irány London!

Persze egyedül nem mertem volna belevágni, de szerencsémre találtam magam mellé egy hasonlóan kalandvágyó embert. Így ketten kezdtük el szervezgetni a dolgot. Szállás, repülőjegy-rendelés, térképnézegetés, biztosítás, és még nyolcmillió dolog amit majd egy későbbi postban biztos kifejtek bővebben is. Az utóbbi három hónapban ekörül jártak a gondolataink végig. Most meg ott vagyunk, hogy szombaton repülünk, nyakamon 3 vizsga addig, összepakolva nyilván nincs még semmi, ezer embertől kell elköszönnöm ("csak egy utolsó sörözés, na!"). És persze munkánk az még nincs, de hát ha kaland akkor legyen igazi kaland!

Nem akarom hosszúra húzni a bevezetőmet, úgyis minden fontosabb dolgot leírok majd később. Remélem szívesen és minnél többen olvassátok majd a blogomat, úgy mint tettétek azt sokan a Kabátok Közt -ön. (Akinek ez kimaradt az sürgősen pótoljon, szeptemberben a ruhatárosok visszatérnek!)

Szóval jó nyarat mindannyiótoknak, ajánljatok másoknak is, kommenteljetek bátran. A fesztiválokon meg igyatok helyettem is. Ez utóbbi különösen az efottos kommandónak szól ám! Mostpedig: zene!